Szilvit a posztjai alapján úgy „ismertem meg”, hogy többnyire amikor utazik, akkor azt programhoz kapcsolódóan teszi. Nem akármilyen helyeket látogatott meg az elmúlt években, hiszen az úti célok között volt Mexikóváros vagy éppen Boston, ráadásul ha azt is hozzáteszem, hogy mindezt akár egy koncertért, akkor sokan talán a fejetekhez kaptok, hogy vajon normális-e ez a lány? Olvassátok el a vele készült interjúmat és utána döntsétek el!
Mivel ismerősök vagyunk a Facebook-on, így látom és láttam, hogy bizonyos időszakokban veled talán könnyebb egy repülőtéren találkozni, mint a belvárosban. Ezek azok az időszakok, amikor egy általad igazán kedvelt előadó turnéra indul. Ami közös pontunk (ha lehet így mondani), a Depeche Mode iránti rajongás. Így amikor a „srácok” turnéra indulnak, te is előkapod a bőröndödet. Nálad az utazás feltétele maga a program amire mész vagy a klasszikus értelemben vett nyaralás, láblógatás is előfordul?
Mielőtt még belemerültem volna a koncertkövetésbe, a külföldi utazásaim, mint mindenkinek leginkább városlátogatás vagy tényleg az említett láblógatás céllal történtek. Tengerparti pihenés, buli a barátokkal, vagy párkapcsolatban egy romantikus kiruccanás. Idővel rájöttem, hogy mindez persze jó, de nem igazán tölt fel. Élveztem az új helyeket és az utazásokat, de amikor már volt egy apropó is, akkor az indíttatás nem az volt már, hogy megnézzek egy várost, csodáljak egy tájat vagy megismerjek más kultúrát, hanem annyira erős faktor lett maga az esemény, hogy mindent köré építettem. Pont ezért lett vonzó, hiszen eljutottam olyan helyekre is, ahova amúgy eszem ágában nem lett volna elutazni. A koncert tette vonzóvá a várost. Az eseményekhez kapcsolt utazásban az is vonzó volt számomra, hogy nagyon jól tervezhető. Bizonyára te is tudod, hogy egy-egy ilyen koncert turné előtt akár már egy, másfél évvel előre tudni lehet, hogy mikor hol lesznek a fellépések, hány állomás van, milyen városokban. Így amikor ezt közzéteszik, máris elkezdek tervezni.
Ha egy helyszínen még nem jártál, az vonzóbb, mint amit már kipipálhattál?
Ha már jártam az adott városban, mint például Berlinben, ott az a vonzó, hogy otthonosan mozgok, nincs rajtam az a nyomás, hogy próbáljak mindent belesűríteni a rövid tartózkodási időbe. Ha viszont egy különlegesebb helyszínre megyek, ott pedig éppen ez a vonzó, hogy megismerjem egy kicsit, próbálom az utazást is úgy szervezni, hogy maradjon időm arra, hogy körülnézzek és kapjak valamit én is a városból, mint minden más turista.
Tehát ha egy új helyszínre érkezel, akkor a koncert köré építed a városlátogatást. Ahogy maga a turné időpontok, úgy a városnézés is be van osztva lépésről-lépésre a szűkös idő miatt?
Mondhatni „hardcore-ban nyomom” a koncerteket, mivel az első sorban szeretek lenni. Emiatt rá kell szervezni plusz egy napot minimum, ami a sorban állassal telik el. Van ahol ez több nap. Így van amikor már nem marad erőm a koncert után városnézésre.
Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy mégis hogy van neked erre időd?
Igen, ez a kérdés felmerült már. Rendes állásom van, éves szabadság kerettel, és hála Istennek rugalmas vezetőséggel. Tehát ha időben tervezek, akkor ez kivitelezhető. Figyelek arra, hogy a hétvégék benne legyenek az utazásokban. Illetve a turné is úgy zajlik, hogy az egymás után helyszínek viszonylag közel esnek egymáshoz, így ha egy hét szabadságra megyek, akkor akár 3 koncerthelyszín is belefér. Gyakorlatilag követtem az együttest. Nos, ilyen eseteben nincs idő városnézésre. Utazás, sorban állás, koncert.
Mennyivel előtte kell megérkezni egy helyszínre, hogy ott lehessek az első sorban?
Változó. A legdurvább az a legutolsó berlini dupla zárókoncert (Depeche Mode) volt, ahol egy ukrán srác kezdte a sorban állást, egy héttel a koncert előtt. Én pénteken érkeztem a reggeli órákban, így a harmincadik voltam a sorban. A koncert hétfőn és szerdán volt.
Hogy kell elképzelni egy ilyen sorban állást? Van a kezedben egy harmincas szám és a többi rajongó ezt tiszteletben tartja, így ha te elmozdulsz a helyedről, visszaállhatsz „harmincadiknak”?
Igen, vagy nem. Nemzetközileg ez egy íratlan szabály. Vannak akik úgy gondolják, hogy ez rájuk nem vonatkozik. Nyugat-Európában a terrorizmus miatt nagyon szigorú szabályokat vezettek be a beléptetésnél. A koordinált beléptetés és a biztonság lett a fő szempont. Éppen ezért ezt a számozásos rendszert egységesen elfogadja a helyi biztonsági vezetőség. Nem köteleznek rá, de igyekeznek betartatni. Ez nekik is fontos, hiszen kisebb a sérülésveszély, kontrolálhatóbb a tömeg. Például Londonban vagy Birmingham-ben nincs olyan, hogy nyitják a kapukat és berohanunk, hanem szinte kézen fogva, szalagokkal elkülönítve kísérnek be. Volt egy felvezető, aki mondta, hogy ha valaki elkezdene futni, akkor kiemeli a sorból és később jöhet csak be. Így elbukná a vágyott első pozíciót. Szerencsére az olaszok is hasonlóan járnak már el, például Milánóban és Torinóban is hasonló volt a beléptetés. Persze ez nem mindenkire vonatkozik, hanem csak azokra, akik Early Entry jegyet vesznek. Tehát kb az első 300 aki bemegy. Sajnos ez itthon és tőlünk keletre nagyon nem így van. Ott simán letaposnak. Nőként kifejezetten nehéz dolgom van. Amikor egy közel 200 euro értékű jeggyel állnak az emberek a sorban, nyilván mindenki a legjobb helyet akarja magának. Ha nem is direkt, de áttaposnak egymáson az emberek. Nőként a pasikkal szemben elég kevés esélyem van például Lengyelországban vagy Romániában. Sajnos hasonló a helyzet itthon is. Pozitív példa azonban Svájc vagy éppen Anglia. Ott nagyon rendezett, kortól függetlenül és adottságoktól függetlenül ugyanannyi esélye van előre jutni bárkinek, ha kiállja a sorát. Nincs hátrányod akkor sem, ha nem jó a fizikumod.
Hogy telik a koncert előtti várakozás?
Kemping hangulat van. A németek söröznek, grilleznek. Az oroszok vodkáznak. Ne úgy képzeld el, hogy mosdóba sem megyünk és egy helyben állunk. Van mindenkinek szállása, 3 órára bármikor elhagyhatod a helyszínt és a sorszámod szerint visszamehetsz. A szabályokat mindig az elsőként érkező állítja fel. 2017 januárjában volt a Mercedes Benz Arénában (Berlin), télen én voltam az egyes. Egy magyar barátnőmmel álltunk ki először. A második napon én voltam az első sorban álló. Ehhez az kellett, hogy a koncert előtt 2 nappal délben már ott voltunk. Itt én számoztam, én szabtam a szabályokat, a kapunyitáskor kényelmesen besétáltam Dave elé (Dave Gahan, a Depeche Mode frontembere).
Melyik volt a legtávolabbi pont, ahova elutaztál egy koncert miatt?
Mexikóváros. Ez egy spontán utazás volt. Na ott érdekes volt a beléptetés. Az Early Entry jegy „szerencsére” nagyon drága volt az ottani viszonyokhoz képest és így hozzá tudtam jutni. Itt például nem csak a koncertet néztem meg, hanem 10 napot töltöttem kint. Nyilván ez nem a sorban állással telt el. Dupla koncert volt és utána még egy hetet ott töltöttünk. Ide például soha nem jutottam volna el, ha nincs a koncert. Mindenki a tengerpartot keresi, én pedig egy túlzsúfolt, nem biztonságos városba utaztam a barátnőmmel. Az esemény egy Forma 1-es pályán volt, kb. 75.000 emberrel esténként. Félelmetes, mégis életem egyik legjobb élménye volt. Főleg úgy, hogy előtte egy hónappal még Helsinikben ültünk egy szállodában a barátnőmmel és arról beszélgettünk, hogy a téli szezonnak vége, megy a zenekar Dél-Amerikába, milyen jó lenne ott lenni. Helsinkiben éppen a Depeche Mode-al voltunk egy szállodában, a sok koncert miatt már jó kapcsolatunk van a stábbal. Martin (a zenekar alapító tagja, a dalok többségének szerzője) testőre mondta, hogy miért nem megyünk el Mexikóba, nagyon jó buli, ne hagyjuk ki. Mondtam a barátnőmnek, de jó lenne ott lenni. Bár nagyon messze van, mégis másnap nekiálltam és elkezdtem megszervezni az utat. Gyakorlatilag 1 hónapon belül az egyik este mínuszokban álltam sorba, majd a forró napsütésben. A pillanat amikor azt éreztem hogy megérte eljönni, amikor kijött az együttes és megismertek minket. Helsinkiben még búcsúzkodtunk, majd itt újra az első sorban álltunk. Rajtunk kívül még egy német srác volt ott és egy ukrán fiú, ők szinte mindenhova mennek. Soha nem gondoltam volna, hogy ott leszek. A jegyvásárlás sem ment könnyedén. Konkrétan jegy nélkül utaztunk és helyben kerestünk Early Entry jegyet (korai belépésre jogosít). Végül sikerült megoldani. Nagyon jó koncert volt, óriási hangulattal.
Fontos számodra az utazás minősége, megbízhatósága? Miként foglalsz repülőjegyet?
Igen, abszolút. Megtervezem az utazást a megfelelő keretek közé. Fontos a költségkeret és az idő. Tudni kell rólam, hogy félek a repüléstől. A légitársaságot szeretem emiatt kiválasztani. Többnyire British Airwayst választok a tengerentúli utazásokhoz.
Melyik volt az az élményed, ami nem azért maradt meg, mert pozitív, hanem mert kellemetlen volt?
Krakkó. Koncert előtti napon kezdődött a sorakozó reggel 10-kor. 36 órát álltunk kint, a mínuszokban. Itt egyedül voltam. Ilyenkor sátorokban vagyunk. Nagyon kimerült voltam. Végre eljött a beengedés ideje. A lengyelek nem igazán akartak erről tudomást venni. Szerencsére kijött a biztonsági vezető és jelezte, hogy nyugalom, bevezetnek. Sajnos olyan bevezető lányokat küldtek ki, akikről már látni lehetett, hogy a lengyelek fel fogják lökni őket, jeleztük, hogy ez így nem lesz jó. Túl sok ilyen típusú jegyet adtak el. Én az 5-ös sorszámmal voltam ott. Sikerült a biztonsági vezető kíséretében bejutni. Egy lépcsőházon át vezetett az út a stadion küzdőterére. Sajnos menet közben lekapcsolódott valamiért lámpa és beszorultunk. Sikítozás, kavarodás lett belőle. Az őrök egyeztettek egymással, rendezték a dolgokat, leértünk a stadionba, látom a színpadot, megállítottak minket. Mondták, hogy innen sem lesz futás, be fognak minket vezetni. Közben látom, ahogy a másik beléptető kapunál rohannak be az emberek, egymást taposva és vágódnak be az első sorba. Láttuk az őrön a zavarodottságot, nem értette kik azok. Kinyitottak egy másik kaput, ahova a normál jegyeseket vezették és véletlenül beengedték őket elénk. Mivel ismerjük a zenekar biztonsági vezetőjét, megkérdeztük, hogy ők kik, hiszen mi itt állunk az első sorokba szóló jegyekkel. Sajnos nem sikerült a 36 órás sorban állás után a szokásos első helyet megszerezni. Nagyon elkeserítő volt. Utólag kiderült, hogy ők is Early Entry jeggyel voltak, ám a kezdés előtt jöttek néhány órával és mégis elénk állhattak, úgy hogy mi előtte szétfagytunk. Szerencsére a következő koncerten ismét egy szállodában voltam a zenekarral. Ott gondoskodtak róla, hogy mi, akik megszívtuk Krakkóban, külön zónába raktak, amikor 20-an bementünk, lezárták a kaput, elfoglalhattuk a helyünket és utána engedték be a többieket.
Melyik az a koncert ami valamiért különleges számodra?
A munkámban nagy volt rajtam a nyomás, mondtam magamban, hogy most valami relax kell. Jó lenne egy koncert. Ám a Depeche Mode éppen Amerikában turnézott. Ott ültetett koncert van, közel 1000 dollár az első sor, nyilván azt nem fizetem ki. Nézegettem a jegyeket, a helyszíneket és megtaláltam Bostont. Péntekre kivettem egy nap szabadságot, felültem a bostoni járatra, megnéztem a koncertet szombaton és vasárnap már utaztam haza, hétfő reggel mentem dolgozni. Kérdezték a barátaim, hogy hogy telt a hétvége? Nos, Bostonban voltam. 🙂
Mennyire költséges egy ilyen turné? Hogy lehet erre anyagilag felkészülni?
Nagyon drága egy ilyen turnén részt venni. Évekig kell spórolni, hogy finanszírozni tudjam. Van aki az utolsó koncert után elkezd takarékoskodni a 3-4 évvel későbbi turnéra. Turnészámlákat nyitunk és havonta rakunk félre a következő utazásokra. Sajnos az utóbbi időben egyre drágábbak a jegyek. Nyilván egy áremelkedésre kalkulálok, de mostanra félelmetesen elszálltak. Ha rajongó vagy és ott akarsz lenni az első sorokban, akkor ilyen-olyan csomagokat kell megvenned. Anno volt sima álló és kiemelt álló jegy, ez most már nem így van. Ha egy koncertre mész, akkor kiadod azt a 200 eurót, ám ha elmész harminc koncertre az már nagyon magas összeg és még az utazásról nem is beszéltünk.
Mivel én is megfordultam már elég sok Depeche Mode koncerten, tudom, hogy mennyire más tud lenni egy-egy buli. Sokan kérdezik tőlem is, hogy miért kell megnézni ugyanazt a koncertet hétről hétre. Abban egyetértettünk Szilvivel, hogy nem csak a koncertről szól mindez. Mindenhol más a közönség, más a kultúra, néha dalcsere van a set listben, ami felejthetetlenné tud tenni egy estét. Olyan országokba, városokba juthat így el az ember, ahova amúgy talán sosem menne. Elképesztő értéke van ennek a helyiek számára is. Gondoljatok csak bele, hogy a vendéglátóhelyeken mennyivel több bevétel keletkezik egy koncert estéjén vagy a szállodákban mennyire megnő a foglaltság. Tehát nem csak a látogató számára hoz maradandó élményt, hanem turisztikailag, gazdaságilag is jelentős. Remélem a következő években ismét lesz lehetőség koncertélményeket szerezni világszerte. Sajnos ehhez most nem csak a zenekarok aktivitása szükséges, hanem a világjárvány megfékezése. Mit gondoltok így a leírtak alapján? Normális ez a lány? 🙂
