Lerch Gabriella sztorija

Ugye tudjátok, hogy a koronavírus okozta járvány miatt nagyon sokan elvesztették munkájukat. Sokszor hallhattatok arról, hogy szállodák zártak be, repülőtársaságok álltak le, utazási irodák kerültek a csőd közelébe, ám kevés szó esett az idegenvezetőkről, akik nélkül sokkal szegényebb lenne az az élmény amit az utazásaitok során szereztetek. Szeretném, ha itt a blogban néhány napra az idegenvezetőké volna a “főszerep” és megismernétek a történeteiket.
“Magyarországon dolgozom idegenvezetőként. Budapesten és vidéken egyaránt kalauzolom mind honfitársainkat, mind a külföldi vendégeket. Elsősorban egyéni vendégekkel illetve kis csoportokkal fedezzük fel országunk szépségeit.
Békés nyári reggelen találkoztam az amerikai családdal. Aznap a budai várnegyed megtekintését vettük célba. Kedves és szimpatikus szülőkkel, valamint lányukkal és jövendő vejükkel keltünk útra. Abszolút érdeklődőek voltak és szinte itták magukba az érdekességeket. Ám egyszer mégiscsak beütött a baj: a leány mást szeretett volna, mint a szülei. Nem is lett volna ezzel semmi baj, volt már ilyen a történelemben. Csakhogy ez a konfliktus feloldhatatlanná vált: mintha elvágták volna a jó hangulatot, síri csend lett, látványosan nem figyeltek oda, az érintettek elvonultak sérelmeik külön világába. Miután hiába próbálkoztam bármivel, hogy mentsem a helyzetet, kínomban azt javasoltam, menjünk, kérjünk külső segítséget, mert az én kompetenciám itt véget ért. Tessék-lássék elindultak. Megérkeztünk a Hadik-szoborhoz, elmondtam, nekik, hogy a legenda szerint ez a szobor a “lóherével” már sokaknak hozott szerencsét, hátha az ő szívükbe is melegséget hoz egymás felé. Amikor tudatosult bennük, hogy a ló fénylő szervéről beszélek, mindannyiukból kitört a nevetés. Egy szempillantás alatt nyoma sem volt az akkor már jó pár perce ránk nehezedő letargikus hangulatnak. Ráadásul a saját szememmel győződhettem meg, hogy a lóhere bizony tényleg szerencsét hoz….