Közel 20 éve járom a hazai fesztiválokat, ám eddig nem jártam még a történelmi borvidék, Tokaj művészeti fesztiválján. Most pótoltam ezt a hiányosságot és ellátogattam a Tállyán megrendezett Kerekdomb Fesztiválra. Gyakorlott fesztiválozóként már az utazás előtt igyekeztem összerakni a programomat. Melyik koncerteket nézem meg, milyen előadásra vagyok kíváncsi, hogy tudok közlekedni, szállást foglalni. Utóbbi nem egyszerű, hiszen Tállya nem rendelkezik annyi szálláshellyel, hogy befogadjon egy ilyen eseményt, így nekem is szélesebb körben kellett keresnem. Végül Mádra esett a választás, amely alig 8 km-re van a helyszíntől. Csütörtökön az esti órákban érkeztem, az információs pultnál kedvesen fogadtak, átadták a karszalagot és gondoltam felfedezem a helyszíneket. Első utam a nagyszínpadhoz vezetett. Ne gondoljatok olyan méretekre, mint a Sziget vagy a VOLT nagyszínpadja, hanem a fesztivál méretéhez igazodva, kb 1000-1500 fő befogadására alkalmas udvarban elhelyezett színpadról van szó. Az első este zárókoncertjét az Anna and the Barbies adta diszkrét tömeg előtt. Ez a rajongóknak kiváló alkalom arra, hogy közelről nézhessék meg kedvencüket. Igaz, én nem vagyok rajongó, mégis megnéztem a koncertet egy pohár meleg borral kezemben. A koncert után a taxi visszarepített Mádra. A taxira azért volt szükség, mert sajnos a tájékoztatás nem volt megfelelő a transzferszolgáltatásról. A fesztivál honlapján a csütörtöki napra nem jelöltek transzferbuszt, így csak másnap szembesültem a programfüzetből, hogy lett volna lehetőség ingyenes utazásra is.
A második nap Mádon indult. Reggeli az Első Mádi Borház teraszán, majd körbejártam a települést, ahol azzal kellett szembesülni, hogy szinte semmi sincs nyitva. Több borászat portájánál csak az ablakon tudtam bekukucskálni, egyes helyeken úgy éreztem magam, mintha évek óta én volnék az első ember a környéken. Szerencsére voltak kivételek, ilyen a Percze Élményközpont is, ahol a borok mellett ígéretesnek tűnt az ételkínálat is. Na de ugorjunk vissza Tállyára, a második nap eseményeire. Lehetőségünk volt megkóstolni a helyi borászok kínálatát, a fesztivál Borútlevele 18 opciót kínált, 1500 Ft ellenében. Azt gondolom ez jó üzlet, mert ha valaki „csak” a borok miatt érkezett, akkor ezért a csekély összegért kaphatott egy komplett képet a tállyai borokról. A borászok nagyon szívélyesen fogadtak, s bár a borútlevél egy féle bor kóstolására jogosított volna fel, ez bizony néhány helyen végtelenített volt, kénytelen voltam nemet mondani, hogy lehetőségem legyen mindenhol kóstolni. Ami a borokat illeti, ízlések és pofonok. Anno a tanáromtól, Éhn Imrétől megtanultam, hogy az a jó bor, ami ízlik, nem az, amiről azt mondják. Így nem is szeretném most minősíteni a kóstolt tételeket, hanem mindenki látogasson el és kóstolja meg, majd alkossa meg saját véleményét. Kiemelném azonban Somszög Birtok borait, valamint a Szóló Pincét, ahol a kert hangulata, a belső tér és a borok minősége is kiemelkedő volt. Építő kritikaként itt fogalmaznám meg, hogy bár van térkép a borászatokhoz, mégsem egyszerű megtalálni némelyeket. Javasolnám, hogy valamiféle zászlóval jelöljék a házakat, vagy a kapukat, hogy a látogatók könnyedén megtalálják őket, esetleg néhány irányítótábla is segítene.
Nappal a gyerekek szórakoztatásáról is gondoskodtak, családi programokkal, futóversennyel, koncertekkel készültek, egy udvarban pedig kóstolhattunk paprikakrémeket, sajtokat, mézeskalácsot, és megismerkedhettünk további kézművesekkel is.
A pénteki estére már azt feltételeztem, hogy mivel itt a hétvége, már nagyobb tömeggel kell számolnom a koncerteken. Először Apey akusztikus műsorára ültem be, az Oroszlános Borhotel pincéjébe. Számomra zeneileg ez volt talán a fesztivál legkiemelkedőbb pontja. Ezt követte a Margaret Island fellépése a nagyszínpadon, ahol ismét elmaradt az általam várt tömeg. Vikiék fellépése mondhatni a szokásos minőséget hozta, hibátlan, pontos és vidám. Az udvarban továbbra is egyetlen opció volt arra, hogy italt vehessünk magunkhoz, valamint egyetlen hely arra, hogy együnk valamit (hamburgert, sültkrumplit).
A harmadik nap egy igazán izgalmas programmal kezdődött. Abban a szerencsében lehetett részem, hogy részt vehettem a Tokaji Ősz egyik programján, melyet Demeter Zoltán házánál Tokajban rendeztek, ezúton is köszönöm a meghívást K. Mónikának. A borkóstolót az Erzsébet Pince, Balassa Pince, Gizella Pince, a Hétszőlő szőlőbirtok és a Demeter Pincészet prezentálta. A borsort nem is mutatnám be, csak annyit fűznék hozzá, hogy életem Top 3 borkóstolójának egyike volt. Kiemelném a welcome drinket, amely Demeter Zoltán rozé pezsgője volt (tudomásom szerint hamarosan piacra kerül). A borokhoz az ételkölteményeket az Anyukám mondta étterem csapata biztosította, osztatlan sikerrel. A 14 óráig tervezett programot az eső szakította meg 15:30 körül, ez sokat mondó lehet arról, hogy mennyire jól érezte magát a társaság.
A tartalmas tokaji „kilépő” után ismét Tállyára mentem, ahol a szombat este remek programokat ígért. Fellépett például a Csík zenekar, a Vad Fruttik, Antonia Vai. Utóbbi koncert kifejezetten tetszett, jól állt a daloknak az Oroszlános Borhotel pincéje, a szűk körben előadott dalok igazán eltalálták a közönséget.
Összességében elmondhatom, hogy egy igazán izgalmas kezdeményezésnek lehettem szem és fültanúja a csodálatos tokaji történelmi borvidéken. Mindenkinek javaslom, hogy jövőre látogasson el, kóstolja meg a vidék borait, ismerkedjen meg a szőlősgazdákkal, akiknek szíve-lelke a poharakban van. Információim szerint az idei évben rekordszámú néző volt jelen, döljenek hát ezek a rekordok évről évre!
