Manapság már olcsóbb elutazni Milánóba fapados légitársasággal, mint vonattal Budapestről-Debrecenbe. Gyakran 6000 Ft körüli áron érhető el a repülőjegy oda-vissza és akár arra is van lehetőség, hogy a hajnali járattal kirepülj és az éjszakaival vissza. Így szállásköltség nélkül élvezheted a Dolce Vita-t. Persze aki ezt csinálja, az meg is érdemli, mert borzalmas lehet non-stop ébren kibírni egy ilyen napot, nagyjából élvezhetetlen, de nem kivitelezhetetlen, hiszen egyre többen választják ezt a verziót. A repülő Bergamo vagy Malpensa repülőtérre érkezik és onnan transzferrel juthatsz be Milánó központi pályaudvarra. Lehet ez busz (8-10 euro) vagy vonat (kicsit drágább), illetve taxival, ami kb 40-50 euro. Érdemes előre tájékozódni, de elővételes jegyre nincs szükség. A központi pályaudvartól már metroval minden elérhető, azaz majdnem minden. Először is tisztázni kell, hogy a metro teljes szakaszára nem érvényes az alapjegy, ami 1,5 euro, hanem bővített jegyet kell venni, amely a végállomásokig érvényes. Például amikor a BIT-en voltam (Utazás Kiállítás), akkor a Fierra Milano-ig már ez a típusú jegy szükséges. Szóval legyetek figyelmesek a metrózáskor. A napi jegyet ajánlom, amely 24 órásra érvényes, az ára 4,5 euro (fontos a 24 órára figyelni, mert sokan vesznek egy jegyet például délután 2-kor és másnap reggel ismét jegyet vesznek, mert azt gondolják a napijegy az előző napra volt érvényes ám ez nem így van, még délután még délután két óráig érvényes, ez különösen az utolsó napon lehet érdekes)
Ha sok helyen jártál már Európában vagy éppen Olaszországon belül, akkor nem Milánó lesz a legérdekesebb az biztos, mert sokkal kevesebb látnivalóval rendelkezik, mint a többi olasz nagyváros. Persze ezen lehetne vitatkozni, ám nekem ez a véleményem. Utóbbi alkalommal szállodalátogatást tettem, arra voltam kiváncsi, hogy a helyi 4 csillagos hotel mennyiben felel meg az osztálybasorolásának, összehasonlítva akár egy hazai szálláshellyel. Már most elárulom: az olasz 4 csillag pocsék. A szoba fürdőszobájába még papuccsal is bátorság kell a belépéshez, simán hajlandóak egyik szobából a másikba költöztetni akár azután hogy elfoglaltad a szobát , a reggelinél hiányos a felhozatal, nem érvényesülnek a kéréseid a recepciónál és még sorolhatnám.
Én a következő látnivalók megtekintését ajánlom.
- Dóm
Kihagyhatatlan, a város ékköve. A környezete is pazar, de az épület magávalragadó. Be lehet menni természetesen és ami talán extra, hogy fel lehet menni a tetejéra és onna bámulni a várost. Ha lifettel ész fel, akkor + 5 euro a jegyhez hozzáadásra keül, így 15 euro. Mivel már jártam fent, ezúttal kihagytam. Számolni kell azza, hogy óriási sorok állnak, megvehető egy emelt árú jegy, amellyel kikerülhető a sor…. A római Szent Péter bazilika után Olaszország második legnagyobb temploma. A gótikus remekmű halvány rózsaszín árnyalatú márványból készült.
2. Santa Maria delle Grazie templom – Az utolsó vacsora
Szintén kihagyhatatlan hely a városban. A templom is szép, de nyilván Leonardo da Vinci 1498-re elkészült remekműve miatt érkeznek a turisták. Az utolsó vacsora festmény motivikája a mai napig vitatott. Fontos, hogy ide csak előre megváltott jeggyel lehet bejutni, vagy inkáb be kell születni, ugyanis akár hónapokkal előre elfogynak a jegyek. Próbálkozni sem érdemes, nem engednek be.
3. Galleria Vittorio Emanuele II
Csodaszép passzázs, luxusmárkák üzleteit találjuk itt bármerre nézünk. Az érdekesség kedvéért az alábbi képet az Armani kirakatából fotóztam. Nektek melyik cipő tetszene ezek közül 🙂
4. Scala
A Dóm tér felől a passzázson áthaladva érünk el a Scala.hoz. A népszerű operaházban a világ lenépszerűbb művészei lépnek fel. Maga az épület kivülről olyan, hogy akár el is sétálhatnánk mellette, de belül állítólag nagyon szép. Én nem mentem be.
5. Navigli Lombardi
A csatorna mindkét oldalán éttermek, bárok, kávézók várják a turistákat. Kicsit Velence hangulatot mutat, de csak tényleg kicsit 🙂 Szerebcsére egy lemezbolt is volt itt, amit szívesen néztem meg, ami után jól esett a 21 fokos napsütéses délutánon elfogyasztani egy koktélt. AJánlom felkeresni ezt a helyet a hangulata miatt. Sőt, szerintem ez a város leghangulatosabb helye.
6. Castello Sforzesco – Parco Sempione – Arco della Pace
A Parco Sempione Milánó egyik legnagyobb zöldövezete. A Castello Sforzesco mögött terül el 47 hektáron. A park sétányai híres művészekről vannak elnevezve, többek között Petőfi Sándorról is. A 15. században épült Castello Sforzesco egykor a milánói hercegek rezidenciája volt. Az Arco della Pace diadalív a hatalmas park végében található (nézőpont kérdése, mert ha innen érkezel, akkor ezután jön a park).
7. Bosco Verticale
2009-2014 között épített, többszörös díjas toronyházak (az egyik 111 méter a másik 76 méter) teraszain, erkélyein fák nőnek, amelyek egy függőleges erdőt alkotnak.
A látnivalók után és közben érdemes a helyi gasztronómiára koncentrálni. Ha Olaszország, akkor nyilván pizza, ha Milánó, akkor Piz Pizzeria, amely a Via Torino 34-ben található. Sok helyen ettem már pizzát, de ilyen jót talán még nem. Egy nagyon egyszerű helyet képzeljetek el, ahol úgy fogadtak a bejáratnál, hogy a kezembe adtak egy kb 3 falatnak megfelelő töltött pizza szeletet és egy pohár Proseccot. Így kísértek asztalhoz. Az alapnak mondható Margherita és az egyetlen fokhagymával készített paradicsomos pizza tésztája és a feltétek is elképesztően finomak voltak. Ha megyek még Milánóba, egészen biztos, hogy ide fogok menni.
Íme még néhány kép Milánóból:
Természetesen egy milánói bejegyzés nem maradhat a híres focistadion a San Siro megemlítése nélkül. Én is felkerestem már ezt a helyet, amely a Milan és az Internacional otthona. Ám ez a bejegyzés most nem a sportról szól. Azt tanácsolom mindenkinek, aki Milánót szeretné meglátogatni, hogy ne hagyja ki a Como-i tavat. Sőt, azt javasolnám, hogy egy 3 napos kirándulást úgy tervezzetek meg, hogy a szállás a tónál van és egy napra elmentek kirándulni Milánóba. Bocs, de szerintem több napot nem ér meg a város.
